menyét A: 1230 k./ ? Menethescozma [sz.] [hn.] (OklSz.); 1395 k. menied (BesztSzj. 1090.); 1405 k. meneth (SchlSzj. 1672.); 1470 k. Menÿet (CasGl. 63.); 1533 Moͤniet (Murm. 501.); 1585 menyét (Cal. 499); 1794 mennyet (NSz.); 1805 mënyét (NSz.); nyj. mëgyed (NyF. 9: 20); mönyéntasszony (Nyatl.) J: ’házak körül, ligetes mezőkön élő, kb. 20 cm hosszú, karcsú testű, megnyúlt fejű, vérszomjas, ragadozó emlős | Wiesel (Mustela nivalis)’ #
Származékszó. | ⌂ A →meny ’szűz’ szóból keletkezett -t kicsinyítő képzővel; vö. →evet. A szó belseji é hangzónyúlás eredménye. A szó belseji ny > gy affrikálódáshoz vö. →mogyoró. A →meny : menyét jelentésváltozáshoz vö. →hölgy.
☞ Nyr. 36: 280; TESz.; EWUng.→ menyUN UEW. № 544