meny A: 1354 ? Menyhaz [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 669), de vö. →menyét; 1372 u./ men (JókK. 73); 1380 k. meyn, m‘íng (KönSzj. 15., 10.); 1416 u./¹ mėnėvèl, Mėn (BécsiK. 1, 255); 1533 Moͤnied (Murm. 2238.); 1575/ Minnyetske [sz.] (Assz. Flb) J: 1 1372 u./ ’fiatal nő, leány, szűz | Jungfrau’ (↑); 2 1380 k. ’menyasszony | Braut’ (KönSzj. 10.); 3 1380 k. ’〈a férj szüleinek szempontjából〉 a fiú felesége | Schwiegertochter’ # (KönSzj. 15.); 4 1550 k./ ’fiatalasszony | junge Frau’ (NySz.) Sz: menyez 1416 u./¹ meṅèzlèc ’eljegyez | verloben’ (BécsiK. 184) | menyecske 1533 menyeczke ’fiatal nő, lány | junge Frau’ (Murm. 585.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) miń ’meny’; osztj.  (V.), (DN.), (O.) meń ’ua.’; zürj.  (Sz.), (P.) moń ’ua.’; votj.  (Sz.) ič́i-meń ’fiatal nő, fiatalasszony, sógornő, menyasszony’; finn miniä ’meny’; lp.  (norv.) mânnje ’ua.; a fiútestvér felesége stb.’; – jur. ḿeje ’meny’; kam. meji ’ua.’; stb. [uráli *mińä ’meny; fiatal nő’].  ⌂  Ez eredetileg nem egy meghatározott rokonsági kapcsolatra utal, hanem általában egy fiatal, különösen egy házas nőre (vö. a menyecske származékszó jelentésével is). Mint néhány magyar rokonsági viszony megjelölése, a meny szó is általában ragozott alakokban (birtokos személyjellel) használatos.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; NyIrK. 16: 109; EWUng.→ menyasszony, menyegző, menyétUN UEW. № 544