menekedik [2/3] A: 1372 u./ menekethetykuala [▽] [d-h] [sz.] (JókK. 146); 1416/² menèkedètet [sz.] (MünchK. 102rb); 1541 e./ meg menekoͤdhetnec [sz.] (Tinódi: Cronica h1a); 1767 meg ... menekszik (MNy. 60: 370); 1805 mënekëdik (NSz.); 1829 menyekedjetek (NSz.); 1832 menekvése [sz.] (NSz.); 1863 mönekvém (Kriza [szerk.] Vadr. 32) J: 1 1372 u./ ’bajból, veszélyből stb. szabadulást keresve távozik, szökik; oltalmat, vigaszt keres vhol, vkinél | fliehen, sich retten; sich in od. zu etw flüchten’ (↑); 2 1495 e. ’igyekszik szabadulni, távol maradni vmitől, vkitől | sich loszumachen, fernzuhalten suchen’ (GuaryK. 91) Sz: menekedet 1416 u./² ’szabadulás | Befreiung’ (↑) | menekedés, menekvés 1493 k. megh menekedeesem (FestK. 371); 1832 (↑)

menekül A: 1834 menekült (Társalkodó 1834. jan. 29.: 34); 1841 menekűlheténk [sz.] (NSz.) J: 1 1841 ’bajból, veszélyből stb. szabadulást keresve távozik, szökik; oltalmat, vigaszt keres | fliehen, sich retten; sich in od. zu etw flüchten’ # (↑); 2 1846 ’igyekszik szabadulni vmitől, vkitől, elkerülni vmit, vkit | sich loszumachen, fernzuhalten suchen’ # (NSz.) Sz: menekült 1846/ menekült ‹bef mn-i igenév› (NSz.); 1861 menekültek ’szökevény, menekülő | Flüchtling’ (NSz.)

menekít A: 1841 menekíteni [sz.] (Társalkodó 1841. jún. 5.: 180); 1872 Menekit (Nyr. 1: 382); 1886 menekítettek (NSz.) J: ’védelmet, biztonságot nyújtó helyre juttat | retten’

A szócsalád alapja, a menekedik származékszó. |  ⌂  A →menik szóból keletkezett -kedik gyakorító-visszaható képzővel; vö. emelkedik (→emel), verekedik (→ver) stb.

A menekül, ill. a menekít tudatos szóalkotással keletkeztek. |  ⌂  Ezek a menekedik alapján jöttek létre. Ebből lett a nyelvújítás korában a menek(ik) ’menekül, szökik, menekít’  (1802: I.OK. 30: 253) kikövetkeztetve.

☞ TESz. menekül a.; EWUng.→ menikUN UEW. № 529