menedék A: 1493 menedéket (Zolnai Gy.: Nyelveml. 156); 1514 menedÿketh (MNy. 2: 162) J: 1 1493 ’nyugta, kötelezvény; kezesség, biztosíték | Quittung; Kaution’ (↑); 2 1517 ’mentő körülmény; mentség | Entlastungsumstand; Entschuldigung’ (DomK. 303); 3 1585 ’mentesítés | Befreiung’ (Cal. 382); 4 1604 ’oltalmat, védelmet nyújtó hely, körülmény, személy; a menekülés végpontja | Obdach; Zuflucht’ # (Szenczi Molnár: Dict.)
Származékszó. | ⌂ A →menik szóból keletkezett -dék névszóképzővel; vö. folyadék (→folyik), hulladék (→hull) stb. Egyéb megnevezések az 1. jelentéshez: menedéklevél összetett szó. (1524; utótag: →levél); menítés ’ua.’ (→menik). ≁ Nem tartozik ide: (R.) menedék ’út, lejtő, hegyoldal’ (1583: NySz. 2: 749); ez a →megy ’vezet, irányít ‹út›’ származékszava.