mellesleg A: 1561 melleſleg (TESz. mellesleg a.); 1790 mellö́sleg (NSz.); 1809/ melesleg (NSz.) J: 1 1561 ’oldalt | seitwärts’ (↑); 2 1746 ’párhuzamosan | gleichlaufend, parallel laufend’ (NySz.); 3 1781 ’mellékesen, nem fő dolog gyanánt | beiläufig’ # (NSz.); 4 1784 ’felületesen, futólag | oberflächlich’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 55)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A →mell szóból -s melléknévképzővel + -leg módhatározóraggal keletkezett; vö. közösleg (→közös), végesleg (→vég) stb. Eredetileg helyhatározói értelemben használták. Az alábbi jelentésfejlődéshez ’mellkas’ > ’oldalt megtalálható dolog’ vö. még →mellék, →mellett.
☞ Klemm: TMondt. 209; TESz.; EWUng.→ mell