megint A: 1506 esmeghenth (WinklK. 306); 1519 meghynt (LányiK. 60); 1555 meggenth (RMNy. 2/2: 111); 1763 Megin (NSz.); 1784 Esmégint (Baróti Szabó: KisdedSz. 99); 1805 megéntennék [r.] (NSz.); 1863 Mėgintlen [r.] (Kriza [szerk.] Vadr. 508); 1881 mögéntlen [r.] (NSz.); nyj. mögënt (NSz.) J: ‹hsz› 1506 ’ismét, újra | wieder’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.) | ‹ksz› 1 1531 ’pedig, viszont | doch’ (ÉrsK. 519); 2 1757 ’és | und’ (NSz.) R: meginten 1570 Eſmegenten ’ismét, újra | wieder’ (RMNy. 2/2: 111) | megintlen 1771 megintlen ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Meg a.)

megest × A: 1784 megeſt (Baróti Szabó: KisdedSz. 99); 1808 Meges, Mégis (NSz.); nyj. mëgës, mögöst (MTsz.) J: ’ismét, újra | wieder’

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A →meg¹ ’ismét, újból’ szóból -ént ~ -int, ill. -st módhatározói raggal keletkezett; vö. →imént, örömest (→öröm) stb. A megint először, ill. korábban ismételt formában is, esmegint  (↑) alakban fordult elő, valószínűleg az →ismét hatására.

☞ TESz.; EWUng.→ meg¹