meghitt A: 1589 megh hit (Balassi: Com. 330); 1594 e./ meg-hitt (Balassi: Ist. C10a); 1598 meg huͤt (NySz.) J: ’bensőséges, otthonos | (ver)traut, innig, intim’ #
Származékszó. | ⌂ A meghisz szóból keletkezett a (R.) ’vkinek hitelt ad, teljes bizalommal van vki iránt’ (1558: LevT. 1: 280) jelentésben -tt (befejezett) melléknévi igenévképzővel. A meghisz összetétel a →meg¹ (igekötő) + →hisz ’hisz; bízik’ szavakból áll. Hasonló szemlélethez vö. ném. vertraut; szlk. dôverný; le. poufały: ’ismerős, bensőséges, őszinte’; vö. még ol. confidente ’ismerős, jártas; bizalmas barát’.