medve A: 1138/ Medue [szn.] (MNy. 32: 130); 1395 k. medue (BesztSzj. 1059.); 1416 u./¹ mèdue (BécsiK. 199); nyj. nedvë (MTsz.) J: 1 1138/ ’nagy termetű, sűrű bundájú, növényi táplálékkal is élő ragadozó | Bär’ # (↑); 2 1780/ ’olvasztókemence aljára tapadt nyersvas v. acélréteg, lángkemence-sósav | Ofensau’ (MNy. 88: 511); 3 1834 ’nyomtatás, cséplés közben megázott gabonacsomó | Getreidehaufen, der beim Drusch auf der Tenne vom Regen naß geworden ist’ (Kassai: Gyökerésző 3: 340); 4 1836 ’mogorva, rosszkedvű ember; nagydarab ember | mürrischer Mensch’ (NSz.)

Jövevényszó egy szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. medved ’medve; öreg, otromba, nagydarab, zsémbes ember’; szlk. medveď ’medve; súlyos, nehézkes, esetlen ember’; or. мeдвeдь ’ua.’, (N.) ’nehezen eladható, ócska holmi’; stb. [<  szláv *medъ ’méz’ + *ěd- ’eszik’; vö. még óind madhuvád ’édes(ség)et evő’].  ⌂  A medve alak a szláv szóvégi d hang kiesésével keletkezett, mivel a magyar nyelvérzék kicsinyító képzőnek értelmezte; vö. →csere, →jegenye. A 2., 3. jelentések (részben tréfás) metaforák.

☞ Nyr. 34: 461; Kniezsa: SzlJsz. 332; MNy. 51: 98; AEthn. 16: 38; TESz.; EWUng.→ jászol, metán, méz, mosómedve