medikus A: 1588 medicuſt (Frankovics: Haszn. 114b); 1655 medikus (ÚjÍrás 1981/8: 100); 1806 Médikusnak (NSz.) J: ‹fn› 1 1588 ’orvos | Arzt’ (↑); 2 1655 ? ’orvostanhallgató | Medizinstudent’ (↑), 1859 ’ua.’ (NSz.) | ‹mn› 1592 ’orvosi képzésben részesült | medizinisch geschult’ (MNy. 79: 245)

medicina ∆ A: 1655 medicina (ÚjÍrás 1981/1: 100); 1786 Medicínában (NSz.); nyj. mëdëcina (ÚMTsz.) J: 1 1655 ? ’orvostudomány, gyógyászat | Heilkunde’ (↑), 1786 ’ua.’ (↑); 2 1698/ ’orvosképző intézmény v. kar; orvosi (egyetemi) tanulmányok, képzés | medizinische Akademie od. Fakultät; Medizinstudium’ (MNy. 79: 245); 3 1715 ’gyógyszer | Arznei’ (MNy. 88: 511)

medika A: 1789 Medicából (RMKtár. 33: 47); 1817 médicafakultás (NSz.); 1895 medikát (NSz.) J: 1 [jelzői értékben is] 1789 ’orvostudomány, gyógyászat | Heilkunde’ (↑); 2 1904 ’női orvostanhallgató | Medizinstudentin’ (Radó: IdSz. medica a.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. medicus ’orvosló; gyógyító; orvos, gyógyító személy’ [< lat. mederi ’gyógyít; orvosol vmit, gondoskodik vmiről; stb.’] | lat. (ars vagy res) medicina ’orvostudomány’, medicina ’gyógyszer’ | lat. medica ’orvosnő’, (k.) ’bábaasszony’, (h.) (ars) medica ’orvostudomány, orvosi hivatás’.  ≋  Megfelelői: ném. Mediziner, Medizin; ol. medico, medicina; stb.: ’orvos; orvostanhallgató’, ’orvostudomány; gyógyszer’.  ⌂  A medikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb.

☞ TESz. medicina a.; EWUng.→ meditál