matyó A: 1809 Matyó (NSz.); 1848 matyók [□] (NSz.); nyj. motyó (MTsz.) J: ‹mn› 1 1809 ’gyámoltalan, alkalmatlan | unbeholfen, untauglich’ (↑); 2 1853/ ’Mezőkövesden és környékén élő néprajzi csoporthoz tartozó, rájuk jellemző 〈szokás, viselet stb.〉 | zu einer ung. ethnographischen Gruppe gehörig’ (NSz.) | ‹fn› 1 1810 k. ? ’Mezőkövesden és környékén élő néprajzi csoport tagja | Angehöriger einer ung. ethnographischen Gruppe’ (NSz.), 1834 ’ua.’ (Kassai: Gyökerésző 3: 333); 2 1887 ’idegen, más vidéki ember | Person aus einer anderen Gegend, Fremdling’ (Nyr. 16: 383)

Bizonytalan eredetű, esetleg egy fiktív tő származékának szófajváltásával keletkezett. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév lehet -ó képzővel, a →motyog szócsalád tövéből. A megnevezés alapja az lehetett, hogy az ügyetlen, ostoba, járatlan ember motyog, érthetetlenül beszél; vö. →barbár, →néma stb. A szó ma leginkább a melléknévi 2. és a főnévi 1. jelentésében ismert.  ⚠  Összefüggése a Matyó  [szn.]-vel (amely a Mátyás férfinév becéző alakja) kevésbé valószínű.

☞ NéNy. 1: 137; TESz.; EWUng.→ motyog