masina × A: 1771 masina (MNy. 88: 510); nyj. maszina (ÚMTsz.); mesina (MTsz.) J: 1 1771 ’gép v. gépszerű szerkezet | Maschine, maschinenartiger Apparat’ (↑); 2 1822 ’főzőgép; takaréktűzhely | Kochmaschine; Sparherd’ (NSz.); 3 1857 ’gyufa | Zündholz’ (NSz.); 4 1890 ’cséplőgép | Dreschmaschine’ (Nyr. 19: 141)

masiniszta ∆ A: 1793 Maschinista (NSz.); 1811 Masinista (NSz.); 1867 masínista (NSz.); 1884 Masiniszta (NSz.) J: 1 1793 ’gépkezelő | Maschinist’ (↑); 2 1912 ’mozdonyvezető | Lokomotivführer’ (ÚMTsz.)

masinéria ∆ A: 1830 masinéria (NSz.) J: ’gépezet | Maschinerie’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Maschine ’mechanikus készülék, amely energiát közvetít; mozdony; stb.’ [< fr. machine ’ua.’] | ném. Maschinist ’szakmunkás, aki egy erőgépet kezel’ [< fr. machiniste ’ua.’] | ném. Maschinerie ’együtt dolgozó gépek csoportja; hajtómű’ [< fr. machinerie ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ang. machine ’gép, gépezet; tűzoltó készülék’, machinist ’gépkezelő’, machinerie ’gépezet’; szbhv. mašina ’gép, gépezet; mozdony’, (N.) ’gyufa, gyújtó’, mašinista ’gépkezelő; mozdonyvezető’, mašinerija ’gépezet’; stb.  ⌂  A szóvégi a latinosítás eredménye, a masina esetében hanghelyettesítéssel is keletkezhetett; vö. →cérna, →ciha stb. A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján, a 3. jelentés valószínűleg a különféle újabb gyúlékony anyagok ravaszságával függ össze; vö. a szbhv. (↑). A masina 2. jelentéséhez vö. szlk.  (N.) mašina ’sparhelt’. – A (R.) machina ’eszköz, gép’  (1766: NSz.), makhina ’ua.’  (1796: I.OK. 30: 264), amely a lat. machina ’ua.’ [< gör. μαχανά, μηχανή ’eszköz’] szóból ered.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (E.) mășína, moșína: ’gyufa, gyújtó; séplőgép; mozdony’.

☞ Szily-Eml. 84; TESz.; EWUng.→ dinamó, mechanikus