marok [4] A: [1237–1240] ? Moruc [szn.] (PRT. 1: 776); 1376 Beumorkow [sz.] [szn.] (OklSz.); 1395 k. marok (BesztSzj. 110.); 1633–1634 Marékni [sz.] [szn.] (NySz.); 1789 marakkal (NSz.); 1797 mark (NSz.) J: 1 [1237–1240] ? ’behajlított tenyér, marok; maroknyi, néhány | die hohle Hand; eine Handvoll’ # (↑), 1376 ’ua.’ (↑); 2 1513 ’learatott gabona, len stb. ölbe szedett mennyisége | halbe Garbe, Hocke’ (NagyszK. 75); 3 1585 ’görög pénz és súlymérték egysége, drachma | Drachme’ (Cal. 342); 4 1604 ’az ökölbe szorított marok szélessége mint hosszmérték | Faust als Längenmaß’ (Szenczi Molnár: Dict. Decadórus a.) Sz: markú [csak szókapcsolatban] 1376 [szn.] (↑) | markos 1424 ? Markos [szn.] (OklSz.); 1604 markos ‹mn› (NySz.) | markol 1529 maroklatÿaiglan [sz.] (Radvánszky: Csal. 2: 4) | markolat 1529 (Radvánszky: Csal. 2: 4) | maroknyi 1585 maroknyi (Cal. 342)

Örökség, ugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. osztj.  (Trj.) murəs ’egy fajta mérték’, (Ko.) murəs ’a tenyér alsó része és a felemelt hüvelykujj hegye közti terület’ [ugor *mᴕrɜ ’üres kéz, tenyér’].  ⌂  A szóvég -k névszóképző; vö. →farok. A testrésznevekhez mint mértékjelölőkhöz vö. →arasz, →hüvelyk stb. A 3. jelentés metonímia.  ⚠  A →mar¹ szóból való magyarázata terminológiai okokból kevésbé valószínű.

☞ NytudÉrt. 40: 227; TESz.; MSzFE.; NytudÉrt. 84: 61; EWUng.→ szűkmarkúUN UEW. № 1812