marad ‹ige› A: 1138/ Maradec [sz.] (MNy. 32: 131); 1211 Morodec [sz.] [szn.] (OklSz.); 13. sz. eleje/ maradhaſſun [sz.] (KT.) J: 1 1138/ ? ’hátramarad vki (holta) után | hinterbleiben 〈als nächster Angehöriger eines Verstorbenen〉’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 156); 2 13. sz. eleje/ ’állapotában, tulajdonságában nem változik | verbleiben’ # (↑); 3 13. sz. közepe/ ’létezése nem szűnik meg, megőrződik | sich erhalten’ # (↑); 4 1372 u./ ’időzik, tartózkodik | verweilen’ # (JókK. 13); 5 1416 u./² ’vmilyen állapotba, helyzetbe kerül | in einen Zustand geraten’ # (MünchK. 54va); 6 1626 e. ’vkire örökségül rámarad | jmdm (als Erbe) zufallen’ # (MNy. 43: 158); 7 1519 k. ’büntetést szenved, lakol | büßen’ (DebrK. 331); 8 1591 ’〈matematikában〉 kivonás eredménye lesz, visszamarad | bleiben 〈Math〉’ (Keresztesi: Mat. 168) Sz: maradék 1138/ [szn.] (↑); 1372 u./ maradec ’utód | Nachkomme’ (JókK. 156); 1416 u./² ’(étel)maradvány | Überbleibsel’ (MünchK. 21ra) | maradás 1493 k. meg maradasth (FestK. 159) | maradvány 1562 maraduanyrol (MNy. 11: 130) | maradi 1843 Marady [szn.] (MNy. 51: 228); 1861 maradiak (NSz.)

marad ‹fn› † A: 1470 maradÿara (SermDom. 2: 760) J: ’utód | Nachkomme’

maraszt A: 1519 maraʒtangẏa (JordK. 87) J: 1 1519 ’halaszt | verschieben’ (↑); 2 1527 ’marasztal; visszatart, tartóztat | zurückhalten; zu bleiben nötigen’ (ÉrdyK. 653); 3 1550 ’büntet, elítél | verurteilen 〈im Zivilprozess〉’ (RMNy. 2/2: 73); 4 1552 ’nyugtat | beruhigen’ (Heltai: Dial. H7a) Sz: marasztal 1604 Maraßtalom (Szenczi Molnár: Dict.)

Bizonytalan eredetű szócsalád, esetleg örökség; a tagok talán uráli kori tőből keletkeztek magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. jur. maŕe- ’visszatart, megtart’, ? maru ’kapzsi, fukar’; tvg. mâraɁá- ’megerősít’; kam. måri ’kapzsi, fukar’ [uráli *mᴕrɜ- ’visszatart’].  ⌂  Az egyeztetés gyengéje, hogy megfelelőket csak nagyon távoli rokon nyelvekből lehet adatolni. További bizonytalanságot okoz, hogy a kikövetkeztetett alapjelentés – amely az egyeztetés előfeltétele – a magyarban nem mutatható ki. Az igék végződése -d gyakorító képző, ill. -szt műveltető képző; vö. akad : →akaszt.

A marad főnév származékszó. |  ⌂  Az uráli tőből -d deverbális névszóképzővel keletkezhetett.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A marad 7. jelentése, ill. a maraszt 3. jelentése valószínűleg különböző szószerkezetek, mint a büntetésben marad ’vezekel, lakol’, büntetésben maraszt ’elítél’, tkp. ’büntetésben hagy’ hatására keletkezett. A maradi származékszó esetleg egy kitalált személynévből vált köznévvé, és az ún. beszélő nevek közé tartozik.

☞ NyK. 71: 101; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 575