mar² A: 1570–1580 k. marját (MNy. 64: 95); 1838 Marj (Tzs.); 1838 Morj (Tsz.) J: ’a két első lapocka közé 〈lónál, szarvasmarhánál〉 | Widerrist’
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. | ≡ Vö. ? zürj. (Sz.) more̮s ’mellkas’; ? votj. (G.) mures ’kebel, mell’; ? lp. (R.) mairre ’begy ‹madáré›’; – jur. marć ’hónalj, váll’; karag. marahada ’váll’; stb. [uráli *mᴕrɜ ’domború, kimagasló vmi ‹pl. testrész›’]. ⌂ A magyarázatként feltételezett uráli alapjelentésből az egymáshoz érő testrészek mint a mell, begy, hát, váll a rokon nyelvekben ugyanúgy jöhettek létre; a jelentéséhez vö. →ágyék. – A marj ~ morj változathoz vö. →fürj, →nyár¹ stb. Általában -ja birtokos személyjellel fordul elő.
☞ MNy. 4: 75; TESz.; MSzFE. mar¹ a.; EWUng.UN UEW. № 574