malac A: 1333/ ? Malachpataka [hn.] (OklSz.); 1351 Malach [szn.] (MNy. 10: 1032.); 1395 k. malach (BesztSzj. 1032.) J: ‹fn› 1 1333/ ? ’a disznó kicsinye, fiatal disznó | Ferkel’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1818 ’piszkos, rendetlen személy | Schmierfink’ (NSz.); 3 1875 ’tintafolt, paca | Tintenklecks’ (NSz.); 4 1898 ’elégtelen 〈iskolai érdemjegy〉 | Note »ungenügend«’ (Dobos: DiákSz.) | ‹mn› 1 1803 ’piszkos, koszos | unsauber’ (NSz.); 2 1912 ’trágár, ocsmány | unflätig’ (NSz.) Sz: malacos 1449–1450 [szn.] (MNy. 8: 228) | malacozik 1604 malatzozot (Szenczi Molnár: Dict. Porcétra a.) | malackodik 1835 malaczkodik (Tzs. Ferkeln a.) | malacság 1867 malaczság (CzF.)
Jövevényszó, valószínűleg a szlovénból. | ≡ Szln. mladec ’fiatalember, legény’, (N.) mladci [többes szám] ’fiatal, ifjú, kölyök ‹pl. disznóé›’ [vö. szln. mlad ’fiatal’]. Vö. még szln. (N.) mládček ’süldő, vadmalac; fiatal disznó’; szbhv. mladac ’fiatalember; fiatal méh’; stb. ⇒⌂ A magyarba feltehetőleg a szlovén többes számú alak került. ⌂ A szóvégi i tővégi magánhangzóként tűnt el; a malac alak a mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. A származtatás kis nehézsége, hogy a régi, szlovén előfordulások ’malac, süldő’ jelentéssel nem adatoltak. A főnévi 2–4. jelentés metafora. A jelentéshez vö. a →disznó szót és a ném. Schwein ’ua.’ szó ’piszkos ember; tintafolt’ jelentését.