majszter × A: 1611 Maizte'r (MNy. 88: 509); 1730 u. majszter [?✐] (MNy. 88: 509); 1826/ májszter (NSz.); 1839 májister (MNy. 49: 245); 1845 meiszter (NSz.); nyj. majisztër (MTsz.) J: ’kisiparos-mester | Handwerksmeister’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Meister ’iparosmester’ [< lat. magister ’vezető, irányító, elöljáró, tanár’; vö. →magiszter]. ≋ Megfelelői: szln. mojster; le. majster; stb.: ’iparosmester’. ⇒⌂ A szó a magyarországi német kézművesek nyelvének közvetítésével került a magyarba. ∼ Idetartoznak: (R.) majszterstuk ’egy segéd munkája a mestervizsgához’ ( (1597/: MNy. 88: 509), ez bajor-osztrák közvetítéssel a ném. Meisterstück ’ua.’; a (R.) rittmajszter ’lovaskapitány’ (1645–1646: Horváth M.: NEl.) szóból ered, amely a ném. Rittmeister ’lovasság vezére’ szó átvétele.
☞ TESz.; EWUng.→ magisztrátus