major² ∆ A: 1749 májor (D. Éltes: FrSz. 72); 1792 Major (NSz.) J: ’őrnagy | Major’
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Fr. major ’őrnagy; katonaorvos’; – vö. még ném. Major ’tiszti rang; tiszt ilyen ranggal’. A franciában a sp. mayor ’őrnagy; vezető, irányító; elöljáró’ szóból [lat. maior ’nagyobb’, amely a lat. magnus ’nagy’ középfoka]. ≋ Megfelelői: ang. major; cseh major; stb.: ’őrnagy’. ∼ Idetartozik: (R.) generálmajor ’vezérőrnagy’ (1656: Horváth M.: NEl.), amely a ném. Generalmajor ’magas tiszti rang; tiszt ilyen ranggal’ szóból jött létre.