lüke A: 1531 lywky (TelK. 274); 1541 likÿ (KazK. 192); 1585 Lyuki (Cal. 687); 1673 lyuͤki (NySz.); 1833 Gyüki (Kassai: Gyökerésző 2: 325); 1865 lüki (CzF.); 1924 lüke (Szirmay: TolvSz.); nyj. jüki (MTsz.) J: ‹mn› 1 1531 ’törpe, alacsony termetű | zwerghaft’ (↑); 2 1886 ’ügyefogyott, együgyű | unbeholfen, einfältig’ (Nyr. 15: 190); 3 1907 ’hülye | blöd’ (ÚMTsz.) | ‹fn› 1838 ’törpe | Zwerg’ (Tzs.)

Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →lyuk lehetett. A végződés -i melléknévképző. A megnevezés esetleg azon az egykori hiedelmen alapul, hogy a törpék földbe vájt üregekben élnek. A veláris változat volt az eredeti. A palatális változatok hangrendi átcsapással keletkeztek. A feltűnően kései lüke forma a →gügye, →hülye analógiás hatására jött létre, amelyek a ’törpe’ > ’hülye’ jelentésváltozáshoz szintén hozzájárultak annak a tévhitnek az alapján, hogy a testileg fejletlen emberek szellemileg is fogyatékosak.

☞ Nyr. 83: 112; TESz.; EWUng.→ lyuk