lúg A: 15. sz. lwgus [sz.] (MNy. 88: 509); 1595 Luugh (Ver. 56.) J: ’a fémeknek sajátos ízű és rendszerint maró hatású oxidja v. hidroxidja, ill. ezeknek vizes oldata | Lauge’ # Sz: lúgos 15. sz. (↑) | lúgoz [ma főleg ki~] 1559 lugzoba [sz.] (Sztárai: ComLep. 58)
Déli szláv vagy nyugati szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. lug ’fahamu; lúg’; szln. lug ’lúg’; szlk. lúh ’ua.’; le. lug ’ua.’; stb. [? < ném. (ófn.) louga ’ua.’]. Megfelelői megvannak a keleti szláv nyelvekben is, ám ezekbe csak később került át nyugati szláv közvetítéssel.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 319; TESz.; EWUng.→ latrina