ló [7/1] A: 1055 adluazu holma [sz.] (TA.); 1138/ ? Lougudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133); 1171 Luoſ [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 200616); 1193 Loaz hýg [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1193 lovacol [hn.] (ÓMOlv. 57); 1236 Lowaz [sz.] [hn.] (OklSz.); 1261/ ? Luaʒteluk [hn.] (MNL (OL) Dl. 210757); 1395 k. low (BesztSzj. 936.); 1416 u./¹ o̗lauat (BécsiK. 62); 1519 k. loh (DebrK. 120); 1592 lúh (Cisio K4a) J: 1 1055 ’a patások osztályába tartozó háziállat | Pferd’ # (↑); 2 [Szent Mihály lova] 1528 ’koporsót tartó faváz | Totenbahre’ (SzékK. 272); 3 1651 ’huszár 〈mint sakkfigura〉 | Springer 〈Schachspiel〉’ (MNy. 82: 437); 4 1700 ’deres, botbüntetéskor használt pad | Prügelbank’ (OklSz.); 5 1793 ’ostoba személy | blöde Person’ (NSz.); 6 1863 ’négy lábon álló, bőrrel bevolt sporteszköz | Pferd 〈Turngerät〉’ (Bánhidi: Sportny.) Sz: lovász 1055 (↑) | lovas 1138/ Luas [szn.] (MNy. 32: 133) | lovag 1306/ Lwag [szn.] (OklSz.) | lovagol 1476 k. lowaglowal [sz.] (SzabV.) | loval 1666 lovallana ’lovagol | reiten’ (NySz.) | lovarda 1840 Lovarda (Hirnök 1840. jún. 25.: [2])

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) low, (P.), (Szo.) luw ’ló’; osztj.  (V.) loγ, (O.) law ’ua.’ [ugor *luβɜ vagy *luγɜ: ’ló’]. Az ugorban valószínűleg jövevényszó, az átadó nyelv azonban ismeretlen. Forrásként kaukázusi nyelvek jöhetnek számításba; vö. hinalug lak ’csikó; borjú’; avarthah ’csődör, mén’. Vö. még török ulaγ ’fogattal teljesített kötelező szolgáltatás’.  ≋  További megfelelőkhöz vö. lett lops ’jószág’; albán lopë ’tehén’; stb.  ⌂  A magyar szó tőváltozatai a szó belseji β-t tartalmazó eredeti alakból magyarázhatók. A 2–4. és a 6. jelentés metafora az eredeti 1. alapján. A szó a 3. jelentésében is közhasználatú, de a versenysakkban és a szakirodalomban helyette a →huszár számít "hivatalosabb" megnevezésnek. Az 5. jelentéshez vö. →barom, →marha stb. A lovag származékhoz vö. →gyalog.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; NéprNytud. 22–3: 34; Ligeti: TörK. 139; UEW. 863; EWUng.→ ló-, lófő, loval, vízilóUN UEW. № 1794