létra A: 1416 u./¹ laitorakat (BécsiK. 267); 1493 laytrarwdath (OklSz.); 1498 laytorya-ffogh (OklSz.); 1508 rajtoľaia (DöbrK. 423); 1533 Reitolia (Murm. 1752.); 1595 latoria (Ver. 94.); 1653 létra (OklSz.); 1823 lajtort (Nyr. 10: 217); 1828 réttya (TudGyűjt. 10: 70); nyj. lajtërgya, latira, rétoha, réturha (MTsz.); létyra, rëjtyȧ, rékja, rétrȧ (ÚMTsz.); rítoja (Nyatl.) J: 1 1416 u./¹ ’fokokkal ellátott eszköz, amelyen felmászva magasabb helyre lehet jutni | die Leiter’ # (↑); 2 1493 ? ’szekéroldal | Wagenleiter’ (↑), 1594 ’ua.’ (MNy. 61: 242); 3 [ma főleg hang~] 1743 ’zenei skála | Tonleiter’ (AkNyÉrt. 9/11: 51); 4 1825 ’magas ember | hochgeschossener Mensch’ (NSz.)

Német  (feln.) jövevényszó, valószínűleg szláv közvetítéssel is. |  ≡  Ném. Leiter ’létra; létraszerű szekéroldal’, (kfn.) leiter, leitere ’ua.’, (B.) latter ’létra’, (h. kor. úfn.) laitter ’ua.’, (h. baj.-osztr.) loᵃttᵃ ’ua.’, (E.) letər ’ua.’; – vö. még szbhv. lotra ’létra; létraszerű szekéroldal’, (R. Kaj) lojtra, lojtre [többes szám] ’létra’; szln. lojtra ’ua.’; szlk.  (N.) lojtra ’ua.; létraszerű szekéroldal’. A németben indoeurópai eredetű; vö. gör. κλίνω ’hajlik, nekitámaszkodik’; ang.  (óang.) hlǣnan ’támaszkodik’; stb.  ⌂  A változatok többszörös átvétel eredményei lehetnek, de levezethetők a feltehetőleg legrégibb lajtra változatból. A háromszótagos változatok valószínűleg a mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkeztek. A lajtra > létra változáshoz vö. ganaj ~ →gané, →paraj ~ paré stb. A lajtorja végződése a magyarban keletkezhetett, ennek módja azonban tisztázatlan. Az rj > rgy, ill. rj > rny hangváltozáshoz vö. →borjú, →varjú stb. Számos változat keletkezésében hangátvetés is közrejátszott. A 3. jelentés a lat. scala ’létra, hangskála’ vagy a ném. Tonleiter ’ua.’ mintájára keletkezhetett. A 4. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.

☞ NyK. 46: 301; StSl. 2: 95; TESz.; EWUng.→ klinika, szamár-