lép³ A: 1319 ? Lepes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1430 k. lep (SchlGl. 2253.); 1538 leep (Pesti: Nomenclatura M4); 1560 k. le̜p (GyöngySzt. 2479.) J: 1 1319 ? ’főleg a fagyöngy bogyóiból főzött, kisebb madarak fogására használatos ragadós anyag; ezzel bekent vessző | Vogelleim; Leimrute’ (↑), 1430 k. ’ua.’ (↑); 2 [ ~re csal, ~re megy] 1584 ’az, amivel vkit rászednek, kelepcébe csalnak | Leim, Köder, Falle 〈abstr.〉’ (NySz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. lep ’enyv, csiriz’, ptičji lep ’fehér fagyöngy; madárfogó enyv’; szlk. lep ’csiriz, enyv’, lep na vtákov ’fehér fagyöngy; madárfogó enyv’ [indoeurópai eredetű; vö. óind lēpas ’kenőcs, meszelés’; ném. (ófn.) leiba ’maradék; csökevény’; stb.]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ Az elvont 2. jelentésre vö. →csapda, →tőr² stb.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 313; TESz.; EWUng.