léhó × A: 1576 liu (MNy. 64: 94); 1590 Leiiu (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 52); 1594 Lijo (MNy. 61: 112); 1611 Léjó, Léjú (Szenczi Molnár: Dict.); 1683 lihukat (MNy. 64: 94); 1730 k. Laioh (MNy. 80: 253); 1747 Livu (MNy. 22: 68); 1758 Léhó (Bakos J.: Szműv. 32); 1784 leó (Baróti Szabó: KisdedSz. 51); nyj. lív (ÚMTsz.) J: ’hordóhoz való nagy fatölcsér | großer Holztrichter zum Faß’
Szerbhorvát vagy szlovák jövevényszó. | ≡ Szbhv. (N.) lijev, liv; szlk. (N.) liev: ’tölcsér’ [< szbhv. liti, ill. szlk. liať: ’önt’]. ⌂ A szláv szóvégi v vokalizálódásához vö. →poroszló, →posztó stb. A lív változat későbbi külön átvétel a szlovákból (↑). Az alakváltozatok kialakulásában a különféle hiátustöltők játszottak fontos szerepet.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 310; TESz.; EWUng.→ palaj