légió A: 1416 u./² legio (MünchK. 33rb); 1754 légiók (NSz.); 1813/ légyio (NSz.) J: 1 1416 u./² ’sereg; sokaság | Heer; große Anzahl, Menge’ (↑); 2 1831 ’az ókori római hadseregben a legnagyobb csapategység | größte Einheit des römischen Heeres’ (NSz.); 3 1838 ’önkéntesekből alakult, nagyobb, harcoló egység | Freiwilligertruppe’ (NSz.); 4 1900/ ’idegenlégió | Fremdenlegion’ (NSz.)
legionárius A: 1799 Legionáriusokra (MKurir 1799. szept. 17.: 356); 1806/ Legionáriust (NSz.); 1882 Legionárius (MagyLex. Légió a.); 1954 légionáriusok (NSz.) J: 1 1806/ ’légióbeli katona | Legionär’ (↑); 2 1865 ’a francia becsületrend lovagja | Ritter der französischen Ehrenlegion’ (Babos: KözhSzt. legio a.); 3 1954 ’idegenlégiós katona | Fremdenlegionär’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. legio ’a legnagyobb katonai csapategység; (had)sereg’ [< lat. legere ’gyűjt; olvas; felolvas; kiválogat’] | lat. legionarius ’a légióhoz tartozó’, legionarii [többes szám] ’légióbeli katona’. ≋ Megfelelői: ném. Legion, Legionär; fr. légion, légionnaire stb.: ’légió’, ’legionárius’, a franciában még ’a francia becsületrend lovagja; az idegenlégió katonája’ is. ⌂ A korábbi változatok szó belseji gy-s ejtéséhez vö. →angyal stb.; a g-vel ejtett alakhoz vö. →evangélium stb.
☞ TESz.; EWUng.→ legenda