ludas A: 1396 ? Ludas [szn.] (MNy. 63: 368); 1517 Lwdas (OklSz.); 1598 lúdas (NySz.) J: 1 1517 ’esküszegő; hamisan esküvő | eidbrüchig’ (↑); 2 1784 ’fecsegő, csacsogó | plapperhaft’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 53); 3 1791 ’hibás, csínytevésben részes | schuldig’ (NSz.)
Valószínűleg jelentéselkülönülés eredménye. | ⌂ A ludas ’ludakat birtokló’ (→lúd) származékszótól távolodhatott el a jelentésének elvontabbá válásával. Keletkezése valamilyen középkori népszokásban gyökerezhet. Feltehetőleg szerepet játszott benne a lat. aucarius ’esküszegő’ [< lat. auca ’liba’] mintája, a részletek azonban nincsenek tisztázva. ⊚ A szó ma a 3. jelentésében a köznyelv perifériáján élő elemként használatos.
☞ MNy. 8: 106, 16: 119; TESz.; EWUng.→ lúd