loval A: 1788 fel-akarja lovalni [sz.] (NSz.); 1800 fel nem lovallana (NSz.) J: 1 1788 ’ingerel, bujtogat | anhetzen, anspornen’ (↑); 2 [főleg bele~] 1791 ’vkit vmi meggondolatlanságra rávesz | jmdn in etw hineinhetzen’ (MNy. 46: 188)
Belső keletkezésű, valószínűleg jelentéselkülönülés eredménye. | ⌂ A loval ’lovagol’ (→ló) származékszótól jelentésének elvontabbá válásával szakadhatott el; a konkrét jelentéshez vö. még lovaltat ’lóval felszerel’ (1808: NSz.); felloval ’lóra ültet’ (1834: Kassai: Gyökerésző 3: 294). A jelentésváltozást az igekötők is befolyásolhatták. Az elvontabbá váláshoz vö. még a lovat ad alá ’magatartásával követelőzésre biztat vkit’ szólást, valamint az igekötős belelovagol ’belehajszol’ (1876: NSz.) igét. ⊚ A loval elsősorban a 2. jelentésben, a köznyelv perifériáján élő elemként használatos.
☞ TESz.; EWUng.→ ló