loncsos × A: 1585 loutsos [ɔ: lontsos] (Cal. 993); 1839 lontyos (MTsz.) J: ‹mn› 1 1585 ’rongyos; piszkos | zerlumpt; schmutzig’ (↑); 2 1754 ’ocsmány, mosdatlan szájú | unflätig, ungewaschen’ (NSz.); 3 1784 ’sáros, lucskos | matschig, quatschnaß’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 51); 4 1813 ’fecsegő, locsogó | schwatzhaft, plauderhaft’ (NSz.) | ‹fn› 1 1620 ’〈szidószóként〉 | 〈als Schimpfw.〉’ (NySz.); 2 1781 ? ’cafat, ringyó | Hure’ (MNy. 1: 277), 1817 ’ua.’ (NSz.); 3 1838 ’haszontalan kölyök | unnützer Fratz’ (Tsz.)

loncs × A: 1601/ loncsomat (MNy. 69: 366); 1763 Loncs (NSz.) J: 1 1763 ’szenny, mocsok, piszok | Unflat; Matsch’ (↑); 2 1763 ’latyak, lucsok | Mischmasch’ (↑)

A szócsalád alapja valószínűleg a loncs, onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Szorosan összefügg a locs (→locsol) szóval; az n szervetlen járulékhang betoldódásával részleges szóhasadás ment köztük végbe. Az első adat idetartozása szinte teljesen bizonyos, bár jelentését a szövegkörnyezet alapján nem lehet pontosan megállapítani.

A loncsos valószínűleg származékszó. |  ⌂  A loncs főnévből jöhetett létre melléknévképzővel, főnévi szófaja másodlagos.

☞ SzegFüz. 1: 303; TESz.; EWUng.→ locsol