lombard A: 1405 k. lambard (SchlSzj. 524.); 1435 k. lu[m]bard (SoprSzj. 115.); 1538 lombardorʒag (Pesti: Nomenclatura R1); 1604 Lombardus (Szenczi Molnár: Dict. Langobárdi a.); 1787/ Lombárd (NSz.) J: ‹fn› 1 1405 k. ’lombardiai ember | Einwohner der Lombardei, Lombarde’ (↑); 2 1787/ ’longobárd ember | Langobarde’ (↑); 3 1854 ’zálogház | (Pfand)leihhaus, Versatzamt’ (Heckenast: IdSzT.); 4 1870/ ’zálogkölcsön | Beleihung von Wertpapieren, Pfandleihe’ (NSz.) | ‹mn› 1538 ’lombardiai | lombardisch’ (↑)
Vándorszó. | ≡ Ném. Lombarde ’lombardiai ember’, (N.) ’pénzváltó, zálogkölcsönző’, ném. Lombard ’zálogkölcsön’, (R.) ’zálogház’; fr. lombard ’lombardiai ember; longobárd; pénzváltó, zálogkölcsönző; zálogház’; ol. lombardo, (R.) lumbardo ’lombardiai ember; longobárd’, (R.) ’zálogkölcsönző’; stb. Vö. még lat. (k.), (h.) Lombardi [többes szám] ’lombardiai ember, különösen kereskedő, üzletember’ [< lat. Langobardi [többes szám], Longobardi [többes szám] ’longobárd’]. ⇒⌂ A magyarba a latinból és az olaszból került át; az újabb jelentések elsősorban a németből származnak. ∼ Idetartoznak: Longobárdia [hn.] (1559: Székely I.: Krón. 153a); longobárd ’egykori keleti germán néptörzs tagja’ (1791: MTSZ. 7448021). Ezek közvetlenül a többes számú lat. Longabardi (↑) szóra mennek vissza. ⚠ A lombard-nak kizárólag a latinból való származtatása téves.