lomb A: 1213/ ? Lomb [hn.] (VárReg. 388.); 1509 lombosfarkunak [sz.] (MNy. 10: 235) J: 1 1213/ ? ’fa, bokor levélzete; leveles ág | Laub; laubiger Zweig’ # (↑), 1577 ’ua.’ (KolGl.); 2 1509 ’bozontos szőrzet | Zottelhaar’ (↑) Sz: lombos 1509 ’bozontos szőrzetű | zottelhaarig’ (↑); 1708 ’csomós, bolyhos, durva szövésű 〈kelme〉 | belaubt’ (Pápai Páriz: Dict. Amphĭmallum a.) | lombozat 1816/ lombozat (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Szorosan összefügg a →lomp főnévvel; a két szó között szóhasadás ment végbe. A lomb és →lomp névszói értékű tagjai egy eredeti igenévszónak, amelynek igei értékű tagjából a →lobog keletkezett. A szó belseji m szervetlen járulékhang. Az eredeti jelentés ’lobogó, lengő, lebegő vmi’ lehetett. Összekuszált növények, növényi elemek és hajzat, szőrzet közös eredetű elnevezéséhez vö. →bozót : →bozontos, →fan. A lomb a nyelvtörténet folyamán elavult, a nyelvújításkor elevenítették fel. – Lehetséges, hogy az első adat nem ide, hanem a Lambertus  [szn.]-hez tartozik.

☞ TESz.; MNy. 70: 205; EWUng.→ láng, lobog, lombár, lombfűrész, lomp