lobog A: 1458 lobogo [sz.] (OklSz.); 1781 lobbogó [sz.] (NSz.); nyj. lombog (MTsz.) J: 1 1458 ’〈könnyű, lenge tárgy〉 lebeg, leng, ide-oda mozog | flattern’ # (↑); 2 1643/ ’〈láng〉 fölcsap, 〈tűz〉 lánggal ég | lodern, flackern’ # (NySz.); 3 1742 ’〈heves érzés, akarat, törekvés〉 él, lángol vkiben | flammen 〈Gefühl, Wille, Eifer〉’ (NSz.); 4 1786 ’villog, ragyog | blinken’ (NSz.); 5 1838 ’forr; 〈forrásvíz〉 lötyög, locsog | sieden; hervorquellen’ (NSz.) Sz: lobogó 1458 ’zászló 〈eredetileg mint lándzsadísz〉 | Fahne 〈urspr. als Lanzenschmuck〉’ (↑) | lobogós 1474 Lobogos [szn.] (OklSz.)

lobban A: 1550 fellobbana (RMKT.); 1668 lobbontya [sz.] (NySz.); 1742 lobbanik [□] (NSz.); 1789 labbannak (NSz.) J: 1 1550 ’heves érzelemre gerjed | heftig aufwallen’ (↑); 2 1577 ’hirtelen láng csap belőle | sich entzünden’ # (KolGl.); 3 1577 ’villan | blinken’ (KolGl.); 4 1577 k. ’〈láz〉 felszökik | in die Höhe springen 〈Fieber〉’ (OrvK. 496); 5 1611 ’leesik | niederfallen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 6 1807 ? ’gyorsan elszalad, eltűnik | schnell verschwinden, weglaufen’ (NSz.), 1879 ’ua.’ (Nyr. 8: 225) Sz: lobbant 1611 Lobbantani [sz.] ’dob, vet, leejt | werfen; fallen lassen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1636 ’meggyújt | anzünden’ (NySz.) | lobbanékony 1829 lobbanékonyságra [sz.] (Pák: Vadászattudomány 1: 42)

lobb ∆ A: 18. sz. lobbot (Thaly: VÉ. 2: 376), de vö. →sebbel-lobbal; 1805/ lobra (NSz.) J: 1 [ ~ot vet] 18. sz. ’láng | Flamme’ (↑); 2 1803 ’érzelmi felindulás | Aufwallung’ (NSz.); 3 1876 ’gyorsaság | Schnelligkeit’ (NSz.)

A szócsalád alapjai valószínűleg az igék, onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  Hangalakjuk eredetileg a levegőmozgást, ill. az ezáltal keletkezett hangbenyomást jelenítette meg. A tő egy eredeti igenévszónak az igei értékű tagja lehet; a névszói értékű tagok a →lomb és →lomp. A végződés gyakorító, ill. mozzanatos képző.

A lobb valószínűleg elvonás eredménye. |  ⌂  Feltehetőleg a szócsalád igéiből alkották. Lehetséges azonban az is, hogy az említett igenévszónak a névszói értékű tagja.

A szócsaládhoz még |  ∼  A nyelvújítás idején orvosi szakszóként létrehozott lob ’gyulladás’  (1829/: NSz.) részint az igékből való elvonásnak, részint a lobb főnévből való szóhasadásnak a terméke.

☞ PFÉvk. 1957: 195; TESz. lob a. is; Benkő: FiktI. 57, 94; EWUng.→ lább, lafanc, láng, lebeg, libeg, lobonc, lomb, lombár, lomp, sebbel-lobbal