lexikon A: 1626 lexikomok (Pázmány: ÖM. 5: 371); 1627/ Lexiconokkal (MNy. 66: 236); 1747 leksikon (Farkas: GLEl.); 1783 Lekszikonnyát [n-j] (NSz.) J: 1 1626 ’szótár | Wörterbuch’ (↑); 2 1786 ’betűrendes ismerettár, enciklopédia | Enzyklopädie’ # (NSz.); 3 1793/ ’szókészlet | Wortgut’ (NSz.)

lexikális A: 1812/ Lexicális (NSz.); 1882 lexikális (MagyLex. Lexikon a.) J: 1 1812/ ’a szókészlethez tartozó | das Wortgut betreffend’ (↑); 2 1847 ’szótárszerű; a szótárra vonatkozó | wörterbuchartig; zum Wörterbuch gehörig’ (NSz.); 3 1934 ’lexikonban található 〈tudásanyag〉; sokoldalú, de nem túl mély 〈tudás〉 | im Lexikon enthalten 〈Wissensgut〉; vielseitig, aber nicht tiefgründig 〈Wissen〉’ (NSz.)

A szócsalád korábbi tagja, a lexikon latin  (h.) jövevényszó. |  ≡  Lat.  (h.) lexicon ’szótár’ [< gör. λεξικὸν (βιβλίον) ’ua.’ < gör. λεξικὸς, -ή, -όν ’a szóra vonatkozó’].  ≋  Megfelelői: ném. Lexikon ’enciklopédia; szótár’; fr. lexique ’szótár; szókészlet’; stb.  ⌂  A magyar szó 2. jelentése német hatásra keletkezhetett.

A lexikális nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. lexikalisch, lexikal; ol. lessicale; stb.: ’szótári, szókészleti, lexikális’; ang. lexical ’ua.; átfogó ‹ismeretek›’. A legkorábbról az angolból mutatható ki; a gör. λεξικὸν  (↑) szóra megy vissza.  ⇒⌂  A magyarba főleg a német közvetítéssel került át.

☞ TESz.; EWUng.→ dialektika, legális, legátus, legenda, logika