lel A: 13. sz. eleje/ lelhetneýnc [sz.] (KT.); 1372 u./ lewlek (JókK. 10); 1416 u./¹ lėlè (BécsiK. 51); 1515 k. lÿle (AporK. 206); 1529 e. lwlz (VirgK. 46); 1585 lél (Cal. 412) J: 1 13. sz. eleje/ ’(meg)talál, ráakad | finden’ # (↑); 2 [ ~i a hideg] 1416 u./² ’hideglelése van | das Fieber schüttelt einen’ (MünchK. 14rb); 3 1518 k. ’vmi ér vkit | treffen, jmdm geschehen’ (SándK. 26); 4 1542 ’keres, kér | suchen, um etw bitten’ (LevT. 1: 20) Sz: lelés 1372 u./ meglewleſerewl (JókK. 36) | lelet [meg~] 1416 u.² m̅glelète [sz.] ’a megtalálás, a találat | Finden’ (MünchK. 3r); [hideg~] 1416 u./² ’hidegrázás | Fieberfrost’ (MünchK. 36vb); 1865 ’〈orvosi〉 (lát)lelet, laboratóriumi vizsgálat eredménye | Befund 〈Med〉’ (CzF.); 1871 ’földből előkerült, tudományos vizsgálatra érdemes régi tárgy, maradvány | Fund 〈Archäologie〉’ (NSz.) | megleletezik 1416 u./¹ meglelètezic ’megbetegszik | erkranken’ (BécsiK. 317) | leletezet 1416 u./¹ lelètezètet ’betegség | Krankheit’ (BécsiK. 188) | lelemés 1416 u./¹ lelèmeſec ’találmány | Erfindung’ (BécsiK. 189) | leletezetes 1416 u./² lelèteʒèteſekèt ’beteg | krank’ (MünchK. 22rb) | lelette 1416 u./² hideg leletté ‹hat-i igenév› (MünchK. 14rb) | leledzik 1527 leeledzett (ÉrdyK. 118) | lelemény 1560 leleményemet (OklSz.) | lelenc 1835 lelencz (Tzs. Findelkind a.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. finn löytä- ’talál’; észt leida- ’talál’ [fgr. *leβδä- ’talál’].  ⌂  A távoli rokonság mellett a magyarázat másik gyenge pontja az, hogy a finn és az észt szó származékként a →lő etimológiai családjába is tartozhat; ehhez a lehetőséghez vö. ang. hit ’(meg)üt, (el)talál’ : svéd hitta ’talál’. A 4. jelentés metonímia az eredeti 1. jelentés alapján.  ⌘  A lelenc származék tudatos szóalkotással keletkezett a nyelvújítás idején; vö. →fegyenc, →kedvenc stb.

☞ TESz.; UEW. 247; EWUng.→ hideglelet, lát-, leltárUN UEW. № 481