le A: 1372 u./ le ... haÿta (JókK. 16); 1493 k. lee mossad (FestK. 19); 1519 teetettenek ... lewe (JordK. 291); 1559 loͤ vagata (Székely I.: Krón. 28a); nyj. Lënek (MTsz.) J: ‹ik› 1372 u./ ’alacsonyabban levő terület, hely irányába, -tól, -től, lefelé, alá | ab, her-, hinab, hinunter’ # (↑) | ‹hsz› 1 1604 ’lefelé, alacsonyabban levő terület, hely irányába, alá, -tól, -től | ab, her-, hinab, her-, hinunter’ # (Szenczi Molnár: Dict.); 2 1748 ’〈rangsorban〉 alacsonyabb helyzetbe | auf eine niedrigere Stufe 〈in der Rangordnung〉’ # (NySz.); 3 1786 ’lent | unten’ (NSz.); 4 [ ~ vele] 1802/ ’pusztuljon!, ki vele! | nieder mit ihm, herunter damit’ (NSz.) Sz: lejjebb 1791 lejjebb (NSz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A szótő bizonytalan eredetű.

A szótő esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. cser.  (KH.) ləwäl ’alsó ‹rész›, alul levő’, ləwälnə ’alatt’, ləwälän ’alá’, ləwəc ’alól’ [fgr. *lᴕ̈ ’alsó ‹rész›, alul levő’].  ≋  Megfelelője: juk. lede ’lejjebb’.  ⌂  A magyarázatnak több jelentős nehézsége is van. Egyrészt lehetséges, hogy a cser. lә- egy eredeti *әl- tőből keletkezett hangátvetéssel (így viszont etimológiai szempontból az →al címszóval függne össze). Másrészt a cseremisz megfelelő arra mutat, hogy a szó az alapnyelvben egy szótagú volt. Így csak névmás lehetett, de l kezdetű magyar névmás nincs. A magyarban létezhetett egy eredeti lé < leé változat, amelyben a szóvégi -é latívuszrag.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A szó alaktanához és a le alaknak az eredeti változatból való kialakulásához vö. →ki². A levé változat másodlagos lehet: hiátustöltő v-vel és az újból kitett -é latívuszraggal keletkezhetett. Eredetileg határozószó volt, de már korán igekötővé fejlődött. A lejjebb középfokú alak a beljebb (→be¹), →kijjebb analógiájára keletkezett.  ⚠  Az a magyarázat, hogy eredetileg két szótagú lett volna, amelyből a le alak a latívuszrag eltűnésével keletkezett, kevésbé valószínű.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; Benkő: ÁrpSzöv. 269; EWUng.→ földleírás, lebuj, leg-, lejt, lent, letácsolUN UEW. № 506