lavíroz A: 1706 lavérozás [sz.] (MNy. 51: 220); 1709 lavierozással [sz.] (MNy. 51: 220); 1789 lavírozott (NSz.); 1797 lavirozni [sz.] (NSz.) J: 1 1706 ’taktikázik, manőverezik; kerülő utakon igyekszik vmit elérni, ravasz fogásokhoz folyamodik | manövrieren; sich hindurchwinden’ (); 2 1789 ? ’szél ellenében cikkcakkban haladva vitorlázik | im Zickzack gegen den Wind segeln’ (), 1797 ’ua.’ ()

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. lavieren, (R.) laveeren: ’szél ellen vitorlázik; kellemetlenségeket ügyeskedve igyekszik elkerülni’ [< holl. laveren ’ua.; ‹részeg› tántorog’].  ≋  Megfelelői: svéd lovera; or. лавировать; stb.: ’lavíroz’.  ∼  Idetartozik: lavírol ’manőverez’  (1704: StSl. 27: 331). A szóvéghez vö. →masíroz ~ masírol.

TESz.; EWUng.