lavíroz A: 1706 lavérozás [sz.] (MNy. 51: 220); 1709 lavierozással [sz.] (MNy. 51: 220); 1789 lavírozott (NSz.); 1797 lavirozni [sz.] (NSz.) J: 1 1706 ’taktikázik, manőverezik; kerülő utakon igyekszik vmit elérni, ravasz fogásokhoz folyamodik | manövrieren; sich hindurchwinden’ (↑); 2 1789 ? ’szél ellenében cikkcakkban haladva vitorlázik | im Zickzack gegen den Wind segeln’ (↑), 1797 ’ua.’ (↑)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. lavieren, (R.) laveeren: ’szél ellen vitorlázik; kellemetlenségeket ügyeskedve igyekszik elkerülni’ [< holl. laveren ’ua.; ‹részeg› tántorog’]. ≋ Megfelelői: svéd lovera; or. лавировать; stb.: ’lavíroz’. ∼ Idetartozik: lavírol ’manőverez’ (1704: StSl. 27: 331). A szóvéghez vö. →masíroz ~ masírol.
☞ TESz.; EWUng.