lapu A: 1256/ Lopuhuslaz [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 675); 1325/ Lapuhus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1332 Lapuhtw [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 102); 1395 k. lapow (BesztSzj. 390.); 1405 k. lapho (SchlSzj. 902.); 1420 ? Kyslapispatak [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 302); 1500 k. Lapoh (MNy. 21: 141); 1533 Lappo leuel (Murm. 1471.); 1577 lapi (KolGl.); 1577 k. lapunak (OrvK. 39); 1736 laputot (MNy. 75: 380); 1767 lapú (Pápai Páriz–Bod: Dict. Bēchium a.) J: 1 1256/ ’〈különféle, nagy levelű gyomnövényeknek, főleg a bojtorjánnak (Aretium) és az útifűnek (Plantago) neveként〉 | 〈zur Benennung versch. großblättriger Pflanzen, haupts. Klette und Wegerichgewächse〉’ (↑); 2 1785 ’(nagy) levél, falevél | (großes) Blatt, Baumblatt’ (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (N.) lòpūh ’nagy bojtorján, útilapu’; szlk. lopúch ’ua.’; or. лопух ’bojtorján’; stb. [szláv eredetű; vö. még litv. lãpas ’levél’].  ⌂  A 2. jelentés metaforikus.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 306; TESz.; EWUng.→ lapát, mostoha-, szamár-