küzd A: 1395 k. ? ky̋des [ɔ: ky̋ʒdes] [sz.] (BesztSzj. 182.); 1416 u./¹ ku̇zo̗do̗t (BécsiK. 197); 1456 k. keʒedeʒes [sz.] (SermDom. 1: 413); 1510 kewʒdeſt [sz.] (PéldK. 59); 1518 k. kẃʒdÿk [□] (PeerK. 319); 1560 k. kẃszdóm [~ik □] (GyöngySzt. 831.); 1575 kuͤſʒſʒednec vala; kuͤſʒedic vala [□] (Heltai: Krón. 143, 175); 1589 kuͤsdoͤdni [sz.] (NySz.); 1794 küzsdik [□] (NSz.) J: 1 1395 k. ? ’bajt vív, versenyez, harcol | kämpfen, ringen’ # (BesztSzj. 182.) (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 197) (↑); 2 1584 ’kitartóan fáradozik vmiért; erőfeszítést tesz vmi ellen | sich standhaft bemühen; gegen etw ankämpfen’ # (NySz.); 3 1815 ’belső harcot vív önmagával | einen Seelenkampf führen’ (NSz.) Sz: küzdés 1395 k. ? (BesztSzj. 182.) (↑); 1416 u./¹ ku̇zo̗deſbè (BécsiK. 266) | küzdöz 1456 k. [sz.] ’küzd, küszködik | kämpfen’ (SermDom. 1: 413) (↑) | küzdözés 1456 k. ’küzdelem’ (SermDom. 1: 413) (↑) | küzdelem 1830 küzdelmek (Szily: NyÚSz.)

küszködik A: 1577 k. kwʒkeodeͦkeͦn [sz.] (OrvK. 74); 1585 Kẃszkoͤdoͤm [▽]; koͤz koͤdes [sz.]; kwszkedoͤ [sz.]; Kwzkuͤdoͤ [sz.] (Cal. 615, 883 [ɔ: 873], 615, 748 [ɔ: 746]); 1696 küskedés [sz.] (NySz.) J: 1 1577 k. ’bajt vív, versenyez, harcol | kämpfen, ringen’ (OrvK. 74) (↑); 2 1735 ’bajlódik, vesződik | sich abmühen’ # (Mikes: TLev. 147); 3 1750–1771 ’belső harcot vív önmagával | einen Seelenkampf führen’ (NySz.)

Valószínűleg örökségek ugor, talán finnugor kori tőből magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog. (É.) kās- ’versenyez’, kas ’játék, verseny’; osztj. (DN.) kĕs- ’versenyez, verseng’; ? finn kisa ’párzás(i időszak); játék; lárma, zaj’; ? lp. (norv.) giǯ’ǯe ’verekedés, dulakodás, vita’ [ugor (? fgr.) *kȣ̈śɜ ’vetélkedés, játék; versenyez, játszik’]. A ’vetélkedés, mérkőzés’ > ’lárma, zaj’ jelentésváltozás metonimikus.  ⌂  Az obi-ugor és a magyar szó első szótagi magánhangzójának megfelelése ebben a formában nem gyakori, de lehetséges. A végződés -d gyakorító, ill. -ködik visszaható igeképző. A küzd korábbi alakja küszödik (↑) volt. Ebben a második szótagi magánhangzó eltűnése után az sz zöngés z-vé vált; az ige pedig később elvesztette az -ik végződést. Mindkét ige esetében a ’versenyez’ jelentésre eredetileg a ’lovagi tornán vesz részt’ árnyalat volt jellemző, és ennek a tágabb terjedelmű használata maga az 1. jelentés.

☞ Paasonen–Donner: OstjWb. 743; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 447