küszöb A: 1395 k. kíʒeb (BesztSzj. 531.); 1405 k. kwʒeb (SchlSzj. 1078.); 1416 u./¹ ku̇ʒo̗bo̗n (BécsiK. 278); 1519 kó̗ʒó̗býre (JordK. 31); 1533 kuͤzzoͤb (Murm. 1704.); 1743 küszöghbül (EWUng.); 1748 küszübit (HOklSzj. 85); 1785 küszöpében (NSz.); nyj. kiszëb (Nyatl.) J: 1 1395 k. ’az ajtókeretnek alsó, a föld, padló síkjából kiemelkedő része; bejárat | (Tür)schwelle’ # (↑); 2 [al~, felső~, oldal~] 1405 k. ’az ajtókeret vmely része | Teil des Türrahmens’ (SchlSzj. 1079.); 3 1619 ’vmely időszak kezdete, vmit közvetlenül megelőző idő | Schwelle 〈einer neueren Zeit〉’ (NySz.)

Bizonytalan eredetű, talán permi jövevényszó. |  ≡  Vö. zürj.  (KP.) kosp ’köz, hézag’; votj.  (Sz.) kusi̮p ’ua.’, e̮skusi̮p ’ajtóküszöb’ (e̮s ’ajtó’) [őspermi eredetű; vö. zürj.  (Lu.) kos ’köz, távolság’, amely a finn-permi *keske ’ua.; közép’ szóra megy vissza].  ⌂  A szó belseji őspermi *s ~ m. sz hangmegfelelés nem közös örökségre, hanem átvételre enged következtetni. A származtatás gyenge pontja, hogy a permi nyelvek közül csak egyetlen votják nyelvjárásban és ott is csupán összetett szóban van meg a ’küszöb’ jelentés.

☞ ALH. 9: 141; TESz.; UEW. 661; EWUng.→ kiküszöböl, köz