különc A: 1792/ különc (NSz.) J: ‹mn› 1 1792/ ? ’furcsa, különös | sonderbar, seltsam’ (↑), 1798 ’ua.’ (NSz.); 2 1840 ’rendkívüli, különleges | besonder’ (NSz.); 3 1866 ’különcködő | absonderlich, extravagant’ (NSz.) | ‹fn› 1 1813 ’fickó | Kerl’ (NSz.); 2 1816 ’a közösségtől elfogadott életformától eltérő életmódot folytató, eredetieskedő személy | Sonderling’ (NSz.) Sz: különcködik 1832 különczködő [sz.] (NSz.)

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A →külön ’különböző; eltérő’ szóból jött létre -c névszóképzővel; vö. bohóc (→bohó), →élc stb. A szó keletkezését a ném. Sonderling ’a közösségtől eltérő módon élő személy’ is befolyásolhatta.  ⌘  Nyelvújítási származékszó.  ⊚  A melléknévi 3. és a főnévi 2. jelentésben hosszú időn át köznyelvi elemnek számított; mára azonban a választékos nyelvhasználat körébe szorult vissza.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ külön