közöl [1] A: 1416 u./² ko̗ʒlet [sz.] (MünchK. 75va); 1456 k. keʒlik (SermDom. 1: 50); 1470 kwʒwleſevtel [sz.] (SermDom. 2: 159); 1551 koͤzoͤlyuͤc [l-j] (NySz.); 1777 koͤzeld (NSz.) J: 1 1416 u./² ’térközt, hézagot hagy; közrefog | Zwischenraum machen; in die Mitte nehmen’ (↑); 2 1456 k. ’rendelkezésre bocsát; megoszt, közössé tesz | zur Verfügung stellen; verteilen, gemein machen’ (↑); 3 1524 ’tudtára ad, tudat | mitteilen, kundgeben’ # (MNy. 25: 70); 4 1636 ’nemileg közösül | geschlechtlich verkehren’ (NySz.); 5 1693 ’közbevegyít, kever | untermischen, mengen’ (Gyöngyösi: ÖK. 2: 150); 6 1778/ ’megjelentet, kiad | veröffentlichen’ # (NSz.); 7 1782 ’terjeszt, továbbad | verbreiten, vermitteln’ (NSz.) Sz: közlet 1416 u./² ’űr, térköz, hézag | Zwischenraum’ (↑) | közlés 1470 (↑) | közlendő 1772 ‹beálló mn-i igenév› (NSz.); 1849/ ’szóbeli közlés, közlemény, mondandó | Mitteilung’ (NSz.) | közlékeny 1828 közlékenység’ [sz.] (TudGyűjt. 12/7: 34) | közlemény 1830 közlemények (TudGyűjt. 14/8: 89) | közlöny 1839 ’közvetítő | Mittelsperson’ (NSz.); 1845 ’újság, folyóirat | Mitteilungsblatt’ (Fogarasi: MNSegédsz.)

Származékszó. |  ⌂  A →köz ’köz, hézag; közös’ névszóból jött létre -l igeképzővel. A jelentések az eredeti 1. jelentésből feljődtek ki absztrakcióval, ill. jelentésszűküléssel. A származékok többnyire a nyelvújítás korában keletkeztek.

☞ TESz.; EWUng.→ hír-, köz, közlekedik