köz A: 950 k. άτελκούζου [hn.] (ÓMOlv. 7); 1165/ chollokeuʒ [hn.] (MNL (OL) Dl. 48519); 12. sz. vége/ cuzicun [r.] (HB.); 1246/ Kethyoukyzi [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 39); 1252 Nogkez [hn.] (OklSz.); 1269 challokewz [hn.] (HOkm. 1: 40); 1488 berekeſit (MNy. 16: 79) J: ‹fn› 1 950 k. ’személyeket, dolgokat egymástól elválasztó terület, térköz | Zwischenraum’ # (↑); 2 1520 ? ’időköz | Zeitraum’ (GyöngyGl. 317.), 1533 ’ua.’ (Murm. 36.); 3 [ ~e van hozzá] 1524 ’kapcsolatban, viszonyban, vonatkozásban van vkivel, vmivel | Beziehung, Verhältnis zu jmdm (od. etw) 〈haben〉’ # (MNy. 25: 69); 4 16. sz. második fele ’utcácska, átjáró | Gäßchen, Durchgang’ # (MNy. 60: 105); 5 1706 ’közepe vminek | Mitte’ (NySz.); 6 1742/ ’közkatona | gemeiner Soldat’ (NSz.); 7 1791 ’közösség | Gemeinschaft’ (NSz.) | ‹mn› 1 1228/ ? ’közös, együttesen használt, birtokolt | gemeinschaftlich’ (OklSz.), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 2: 474); 2 1228/ ? ’közbülső, középső | in der Mitte befindlich’ (OklSz.), 1596 ’ua.’ (NySz.); 3 1416 u./² ’közönség, megszokott, mindennapi | gewöhnlich’ (MünchK. 42va); 4 1456 k. ’mindenkire vonatkozó, többeket érintő | gemeinsam’ (SermDom. 2: 336); 5 1508 ’nem különleges, csekély értékű | ordinär’ (NádK. 539); 6 1585 ’〈erkölcsileg〉 közömbös | gleichgültig 〈sittlich〉’ (Cal. 526) R: közükön 12. sz. vége/ ’közöttük, körükben | unter ihnen’ (↑)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (P.) kät'əľ ’közép; vmi útján’; osztj.  (V.) kö̆t ’köz, hézag’; cser.  (U.) kǝ̑δal ’a test közepe, törzs; középpont’ [fgr. *kitɜ vagy *kütɜ: ’közép, köz, hézag’].  ⌂  A szó belseji fgr. t > m. z hangváltozáshoz vö. →ház, →kéz stb. Ha a magyarban a szó belseji ü nem eredeti, valószínűleg egy korábbi i > ü labializáció eredménye. Az elsődleges főnévi 1. jelentésből származó főnévi 3. jelentés, valamint az összes melléknévi jelentés alapja, hogy valaminek a középső része mindazokkal a dolgokkal, személyekkel kapcsolatban van, amelyek körülveszik. A főnévi 6. jelentés önállósulással jött létre a közkatona, közember típusú összetett szavakból. A főnévi 7. jelentés a melléknévi 4. jelentés hatására keletkezhetett; jóval korábbi képviseletéhez vö. →közönség, →közre, →község; ez a jelentés azután a köz javára ’a közösség érdekében’ típusú szerkezetekben hosszú időn át a (választékos) köznyelv elemének számított. A régi közükön megszilárdult ragos alakulat T/3. személyben állt.

☞ NyK. 26: 409; TESz.; MSzFE.; Benkő: ÁrpSzöv. 287; EWUng.→ hétköznap, kézen-közön, köszköpű, köz-, közben, közeg, közel, közép, közöl, közömb, közönség, közös, között, közre, község, közület, küszöb, nemzetközi, táv-UN UEW. № 321