köveszt × A: 1138/ ? Kuecte [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1786 kövesztett [sz.] (NSz.); nyj. küeszt (MTsz.); küjjeszt (MNy. 46: 332) J: 1 1138/ ? ’gyengén megfőz, abál | leicht abkochen, brühen’ (↑), 1786 ’ua.’ (↑); 2 1851 ’puhít, párol 〈húst〉 | garen 〈Fleisch〉’ (NSz.)

köved × A: 1888 kövedve [sz.] (Nyr. 17: 131) J: ’abálódik 〈hús, szalonna〉 | abgekocht werden’

Örökségek finnugor, talán uráli kori tőből magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. cser.  (KH.) küä- ’forr, felforr, forral’; finn keittä- ’főz’, kiehu- ’forr’; ? lp.  (K.) kihte-, kipte- ’főz’; – ? jur. kū- ’érik ‹bogyó›’ [fgr. (? uráli) *keje- ’fő, megfő; érik’].  ⌂  A végződés -szt műveltető, ill. -d kezdő-gyakorító képző. A szó belseji v hiátustöltő a j helyett; vö. →ev, →követ.  ≁  Nem tartozik ide a (R.) köveszt ’kihámoz, hántol’  (1595: NySz.); ez a →kopik ige kopállik származékával függ össze. Feltehetőleg szintén nem tartozik ide a (R.) köveszt ’meleggel meglazít, meglágyít, megpuhít ‹fonalat, kelmét›’  (1816: NSz.) és a (N.) köveszt ’megkeleszt ‹tésztát›’ (1888: Nyr. 17: 404); ezek inkább a keleszt (→kel¹) változatai lehetnek.

☞ MNy. 46: 331; TESz.; MSzFE. köved a.; EWUng.UN UEW. № 279