köteles A: 1138/ ? Kuteles [szn.] (MNy. 32: 132); 1456 k. keteles (SermDom. 2: 287), de vö. →köt; 1470 kwteles (SermDom. 2: 287); 1495 k. koͤteles (PiryH. 3) J: 1 1138/ ? ’olyan 〈személy〉, akinek vmit többnyire jogi v. erkölcsi kötelék alapján meg kell tennie | verbunden, verpflichtet’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2 1531 ’vmire kötelező, elkötelező 〈kapcsolat, megállapodás〉 | verpflichtend’ (ÉrsK. 580); 3 1636 ’olyan 〈dolog〉, amit megtenni, megvalósítani, kinyilvánítani kötelező | obliegend’ (NySz.) Sz: kötelesség 1528 ko̗telessége (SzékK. 104)

kötelez A: 1372 u./ kewteleʒe (JókK. 71); 1456 k. keteleʒve [sz.] (SermDom. 2: 568); 1470 kwtheleʒet [sz.] (SermDom. 2: 613); 1644 kötöleztek [✐] (MNy. 69: 110) J: 1 1372 u./ ’vminek a megtételére, vmilyen magatartásra jogi v. erkölcsi erővel kényszerít, késztet | verpflichten, verbinden’ # (↑); 2 [(el)~i magát] 1372 u./ ’megfogadja, kötelességszerűen vállalja, hogy hű lesz hozzá, kitart mellette | sich verpflichten’ # (JókK. 119) Sz: kötelező 1585 koͤtelezoͤ (Cal. 118) | kötelezettség 1790 el kötelezettségeket (Görög–Kerekes: HadiT. 2: 461) | kötelezvény 1832 kötelezvény (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A kötél ’kötelezettség, feladat, kötelesség’ (→köt) szóból keletkezett -s melléknév-, ill. -z igeképzővel. A jelentés keletkezésmódjához vö. még →köt ’(össze)köt, kötöz ‹elvont›’ és a ’kötelez, összeköt; szerződést megköt’; lat. obligatus ’köteles’; obligatio ’kötöttség, kötelezettség, kötelezőség; felelősség’; obligo ’vmihez köt, ráköt; kötelez; kötelezően megígér’; stb. Az alapszóhoz vö. még kötéllevél ’kötelező írás’  (1536: KL. 142.). – A köteles és kötelez konkrét és elvont jelentései párhuzamosan keletkezhettek; az elvont jelentés keletkezéséhez latin minták is hozzájárultak (↑).

☞ TESz.; EWUng.→ köt