köszön A: 1316 ? Kesevnov [sz.] [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 466); 1372 u./ kewʒenne, kewʒewnuala (JókK. 90, 18); 1493 k. kezenteesedet [sz.] (FestK. 116); 1516/ köszönyö [sz.] (ABpL. 13: 173); 1529 e. kwzwne (VirgK. 51); 1552 koͤʃʒʃʒenō (Heltai: Dial. C6a) J: 1 1316 ? ’〈találkozáskor, elváláskor〉 vkit egy-két hagyományos szóval v. mozdulattal üdvözöl | grüßen’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1516/ ’iszik vkinek az egészségére; felköszönt vkit | jmdm zutrinken; begrüßen’ (↑); 3 [ma főleg meg~] 1538 ’háláját fejezi ki vmiért | für etw danken’ # (Pesti: Nomenclatura J3); 4 1575 ’vkinek, vminek (érdemül) tulajdonít; vminek a következményeként tart számon | verdanken’ (Heltai: Krón. ij v.) Sz: köszönés 1372 u./ kewʒewneſtek (JókK. 90) | köszönet 1372 u./ kewʒewnetÿrewl ’üdvözlés | Begrüßung’ (JókK. 18); 1577 ’hálanyilvánítás | Dankesbezeigung’ (KolGl.) | köszönt 1493 k. [sz.] (↑) | köszöntés 1493 k. (↑) | köszöntő 1493 k. kewzewnthew ‹foly mn-i igenév› (FestK. 172); 1585 ’az a személy, aki üdvözöl vkit | Begrüßer’ (Cal. 941); 1800 ’üdvözlő beszéd, vers | Grußworte’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)
Valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből. | ≡ Ujg. küsä- ’kíván’; karacs. küse- ’vágyódik’; tel. küzä-’ua.’; stb., ill. kun küsän- ’kíván’; kar. küsän- ’ua.’; tat. kösen- ’koldul, kéreget, könyörög’; stb. ≋ Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ A szóvégi n valószínűleg a törökből jött létre, azonban az sem zárható ki, hogy ez egy magyar képző. A magyarban egy ’kíván’ > ’jót, áldást kíván’ irányú jelentésszűkülés mehetett végbe. – A nyelvhasználatban a köszön és a -t mozzanatos képzős köszönt származékszó egyenértékűek.
☞ Melich-Eml. 292; TESz.; StUASuppl. 1: 137; EWUng.