környék A: 1366 Waralyakurneky [hn.] (OklSz.); 1405 k. kẽnek (SchlSzj. 300.); 1416 u./¹ mėgko̗ꝛnėkėzėc [sz.] (BécsiK. 15); 1508 megko̗rníko̗zenec; ko̗rńúko̗ztettel [sz.] (NádK. 1, 319); 1516 kyrnyekwze [sz.] (GömK. 44) J: 1 1366 ’〈vmit körülvevő〉 terület, rész, vidék | Umgebung, Gegend’ # (↑); 2 1553 ’vminek a széle, szegélye, pereme | Rand, Saum’ (OklSz.); 3 1585 ’kerület, körzet, környék | Umfang, Umkreis’ (Cal. 197); 4 1775 ’körülmény(ek), viszony(ok) | Umstand, Verhältnisse’ (NSz.); 5 1776–1821 ’légkör, hangulat, atmoszféra | Lufthülle, Atmosphäre’ (NSz.) Sz: környékez [főleg meg~] 1416 u./¹ ’körülvesz, körbevesz | umgeben’ (↑); 1650 ’megkísért vkit; (tisztességtelen) ajánlatot tesz vkinek | jmdn versuchen; an jmdn mit einem (unlauteren) Angebot herantreten’ (NSz.) | megkörnyékezet 1416 u./¹ Megko̗rṅekezètet ’meghódítás, leigázás | Unterwerfung’ (BécsiK. 252) | környékezetlen 1416 u./¹ ko̩ꝛnėkėzètlènėkn.ᶜ ’körülmetéletlen | unbeschnitten 〈Mann〉’ (BécsiK. 79) | környékezés 1470 kernekwʒes ’beborítás, körülvevés | Umhüllung’ (SermDom. 2: 151)

körny † A: 1783 környén (NSz.), de vö. →környez; 1808 Köröny (Sándor I.: Toldalék Kör a.) J: 1 1783 ’kerület | Umfang 〈Geom〉’ (↑); 2 1792 ’kör | Kreis’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Kör a.); 3 1799 ’környék, vidék | Umgebung, Gegend’ (NSz.); 4 1806/ ’müködési terület | Bereich, Gebiet’ (NSz.); 5 1813 ’életpálya | Laufbahn’

A szócsalád alapja, a környék származékszó relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő -ny névszóképzővel keletkezett; vö. →kemény, →sovány stb. Az abszolút tő a →körül szócsaládéval azonos. A szóvég -ék névszóképző; vö. →ágyék, →fazék stb.  ⌘  A 4. és az 5. jelentés a nyelvújítás terméke.

A körny elvonás. |  ⌂  A környék-ből hozták létre a nyelvújítás korában.

☞ TESz.; EWUng.→ környez, körülUN UEW. № 270