köppent × A: 1548/ koͤppente (Tinódi: Cronica k1b); 1834 köppintettünk (NSz.); 1843 gübbent (MTsz.); nyj. köpent (MTsz.) J: ’kortyant | einen Schluck tun’
köppöget × A: 1585 koͤppoͤgetoͤk (Cal. 828) J: ’iddogál | bechern’
köppen ∆ A: 1865 köppen (CzF.) J: ’〈korty〉 a torkon lecsúszik | durch die Kehle abgleiten 〈ein Schluck Flüssigkeit〉’
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a palatoveláris párhuzamosság miatt összefüggésben állhat a →koppant szócsalád tövével. A végződések különféle igeképzők. A magyarázat mellett szól a hangtani és alaktani tények mellett a köppent és a →koppant ’tátott szájjal bekap, kapkod vmi után’ jelentése közti szoros összefüggés. ⚠ Német származtatása téves.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; MNy. 80: 224; EWUng.→ koppant