könting △ A: 1644–1671/ quintin (NySz.); 1736 koͤntinget (NSz.); 1795 k. Köting (NSz.) J: ’egy fajta régi súlymérték | Art altes Gewichtsmaß’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) quintīn, (R.) quentin: ’régi német súlymérték’ [< lat. (k.) *quintinus ’az ötödik ‹rész›’ < lat. quintus ’ua.’]. ⌂ A magyarba kereskedelmi szakszóként került át. A szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásához vö. →kár, →kárt¹ stb. A szóvégi g szervetlen járulákhang; vö. →puszpáng, →rozmaring stb. ∼ Idetartozik: (R.) kvintely ’egy fajta régi súlymérték’ (1676: MNy. 5: 423); ez a ném. (R.) quintel ’ua.’ szóra megy vissza.
☞ TESz.; EWUng.→ cincár, cinkos, kintorna, peták, puncs, pünkösd