könny A: 1135 ? Cuneſ [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206809); 1211 ? Cuneh [szn.] (PRT. 10: 512); 13. sz közepe/ kunuel (ÓMS.); 1372 u./ kewneÿuel; kewnueʒnÿ [sz.] (JókK. 142, 85); 1405 k. kenw (SchlSzj. 355.); 1416 u./¹ ko̗n hullaſockal; ko̗ṅuèzètes [sz.] (BécsiK. 25, 146); 1510 kewẏhǫlotassoknal kÿl (Gl. hullatás a.); 1531 k. koͤnyvei (MKsz. 1984: 228); 1533 Goͤnhulatas (Murm. 832.); 1604 Koͤnnyezve [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Lachrymoſé a.); 1787/ könyűbe (NSz.); nyj. kënyv (ÚMTsz.) J: ’a szemet nedvesen tartó, sós testváladék | Träne’ # Sz: könnyes 1372 u./ kewnues (JókK. 114) | könnyez 1372 u./ [sz.] (↑) | könnyezés 1372 u./ (↑) | könnyezet 1416 u./¹ ko̗nvèzètėcbèn ’könny | Träne’ (BécsiK. 286) | könnyezetes 1416 u./¹ ’könnyes | tränenvoll’ (↑)

Valószínűleg örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. votj.  (Sz.) śin-ki̮ľi (śin ’szem’); finn kyynel; lp.  (norv.) gânjâl: ’könny’; – jur. χājelɁ; szelk. saina-gai (sai ’szem’); kam. kajǝ̑l, kajil; stb.: ’könny’ [uráli *kińe(-lɜ) vagy *küńe(-lɜ): ’ua.’].  ⌂  A magyarban a képző nélküli alak maradhatott életben, azonban problémás, hogy az egyszerűbbnek tűnő magyar alak csak a távoli rokon nyelvekben tűnik fel. A magyarban a tőhöz egy névszóképző járulhatott, amelyből szabályosan fejlődött ki a korábbi könyű változat; vö. →hamu, →odú stb. Abban az időben, amikor ez a változat volt a domináns, a szó a [7/2], ill. – részben – az [5] tőtípushoz tartozott. A könyv változat alanyesete elvonás olyan toldalékolt alakokból mint a könyvet [tárgyeset], könyves ’könnyekkel teli’ melléknévi alak stb. A könny alak ugyancsak elvonással jött létre a toldalékolt változatokból nyv > nny hasonulással; ez a fejlődés segíthette elő a →könyv, ill. →könnyű szavakkal létrejövő zavaró homonimák kiküszöbölését.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ krokodilkönnyekUN UEW. № 312Nszt ↪könny; ↪könny-; ↪könnyes; ↪könnyezés