kölyű × A: 1305/ ? Kulud [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 723); 1323 ? Kulludh [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 723); 1330 ? Kulyud [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 723); 1395 k. keleu (BesztSzj. 550.); 1405 k. poſto kwlo; kwlw (SchlSzj. 2091., 1002.); 1449 kewlyw (OklSz.); 1488 kyllev (OklSz.); nyj. kühübe (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’zúzómalom; kézi mozsár | Stampfmühle; Mörser’ (↑); 2 1604 ’mozsártörő | Stößel’ (Szenczi Molnár: Dict. Piſtíllum a.)

Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. |  ≡  CC. keli ’mozsártörő’; kipcs. käli ’famozsár’; csuv. kilə ’ua.’; stb. Megfelelője a mandzsuban (< mong. *keligen) is megtalálható.  ⌂  A magyarba átkerült alak *kelig. A török g a magyarban spirantizálódott (γ), majd vokalizálódott; vö. még →betű, →bő. Az l palatalizációjához vö. →keselyű, →ölyv. A szó a török őrlési terminológia része; vö. még →dara, őröl (→őr¹) stb. A (R.) [hn.] a →küllő¹ szóhoz is tartozhat.

☞ MNy. 3: 261, 38: 7; TESz.; Ligeti: TörK. 291; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ lükő