kölyök [4] A: [1165 k.] ? chulches [sz.] [szn.] (MonStrig. 1: 118); 1219/ Culqed [sz.] [szn.] (VárReg. 70.); 1221 Kewlked [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 768); 1383 Kelked [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 622); 1395 k. kelk (BesztSzj. 797.); 1536 kewlÿkeÿt (Pesti: Fab. 24b); 1538 kelek (LevT. 1: 6); 1560 k. kólyŏk hw̋s (GyöngySzt. 4156.); nyj. këjëk (ÚMTsz.) J: 1 [1165 k.] ? ’emlősök, főleg kutya, macska kicsinye | Junge, Welpe’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1219/ ? ’csintalan (fiú)gyermek; gyerekember | Bengel; Grünschnabel’ # (↑), 1793 ’ua.’ (NSz.) Sz: kölykes [1165 k.] ? [szn.] (↑); 1776 kölykesebb (NSz.) | kölykezik 1566 koͤlykezem (Heltai: Fab. 35)

Jövevényszó, valószínűleg egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. kipcs. köšäk; csag. köšäk; oszm. köşek stb.: ’fiatal teve’.  ≋  Megfelelője: mong. gölige ’fiatal kutya’. Az átadó nyelv alakjaként a köztörök š ~ csuv. l megfelelés alapján (vö. →dél, →süllő stb.) egy csuv. *kölik ’fiatal, kölyök’ következtethető ki.  ⌂  A 2. jelentéshez vö. →kamasz; vö. még or. щенок ’kölyök ‹kutya›; kölyök, csibész’.

☞ MNy. 3: 402; TESz.; Ligeti: TörK. 17, 81; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.