köcsög A: 1750 koͤtsoͤgben (NSz.); 1784 ketseg (Baróti Szabó: KisdedSz. 43); 1837 köcsöge [□] (NSz.); 1865 kėcsėg (CzF.); nyj. göcsög (ÚMTsz.) J: ’öblös, bő szájú edény | bauchiger Topf’

Valószínűleg finnugor, esetleg uráli kori örökség, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (Szo.) kosəm ’nyírfakéregből készült edény’; osztj.  (DN.) kŏčəm ’egy fajta kéregből készült edény’; md.  (E.) keče, (M.) kečeńä [kicsinyítés] ’merítőkanál’; – ? jur. χīďe ’csésze’; ? szelk. kietä ’nyírhéjkosár’ stb. [fgr. (? uráli) *kičɜ vagy *küčɜ: ’nyírfakéregből készült edény’].  ⌂  Az uráli č fejlődési szintjeként a magyarban a szó belseji s helyére lépő cs egy régi nyelvjárási különátvétel vagy egy későbbi s > cs hangváltozás eredményének maradványa lehet. A végződés -g névszóképző; vö. →ideg, →jog stb. A szó a nyelvjárásokban létezhetett.  ⚠  Szláv nyelvekből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ FUFA. 12: 66; NyK. 68: 423; TESz.; MSzFE.; NytudÉrt. 88: 48; EWUng.UN UEW. № 300